Történetünk

Alapítás, az első év

Klubunk alapítója, Madaras Aurél plébános, 1929-ben került Szentgyörgymezőre. A plébános lelkes híve és támogatója volt a haladásnak, így a sportnak. Szentgyörgymezei fiatalokkal, köztük Mitter Lajos műbútorasztalos segéddel, egy kis műhelyben modelleket, gépeket épített és javított. Az Esztergom és Vidéke újságban megjelent felhívás után, 1932.október 31-én megalakult a MOVERO sportrepülők esztergomi szakosztálya, melynek elnökévé Madaras Aurélt választották. Az alakuló gyűlésen rögtön meghatározták a célokat és a feladatokat. A repüléshez a város ajánlott fel területet a Strázsa-hegyen.

Esztergomban a kezdetektől a hetvenes évek elejéig a sportrepülés és a repülőgép építés-gyártás kéz a kézben jártak. Ennek első lépéseként Mitter Lajos két hónapot töltött a budaörsi MOVERO műhelyben, ahol ismerkedett a vitorlázó repülőgépek szerkezetével, felépítésével, javításával, részt vett a munkákban. Visszatérve Esztergomba 2 db Zöglinget kellett megépíteni.

1933.08.20-án az esztergomi Széchenyi téren sort került az első két repülőgép keresztelőjére, melyek az Esztergom és a Csolnok nevet kapták adományozóik tiszteletére.

Néhány nappal később megtörtént az első repülés is a Strázsa-hegyről gumiköteles indítással, az első startot Heinz Frigyes „C” vizsgás pilóta hajtotta végre. Még ebben az évben 50 üzemnapon 1253 gyakorlatot végeztek az esztergomi sportrepülők. 18 „A” vizsga, 7 „B” vizsga, és 1 „C” vizsga született.

1935 őszén Madaras Aurélt áthelyezték Budapestre.

MOVERO

1936-ban a létszámnövekedés következtében a MOVERO Sportrepülők  Esztergomi Szakosztálya helyett önálló szervezeti formát hoznak létre MOVERO Esztergomi Sportrepülő Egyesület néven. Ezekben az években intenzív repülőélet zajlott, az ország élvonalába tartozott az esztergomi sportrepülés.

Bemutatók, tízezres nézőközönségű repülőnap, táborok jellemezték a 30-as évek második felét. 1936-ban 1375 felszállást, 13 óra 22 perc 54 másodperc repült időt teljesített az egyesület. Kertész Károly „C” vizsgás pilóta 1 óra 15 perces rekordot repült Zöglinggel.

1937. október 10-én Murányi Ilona első magyar nőként megrepülte a „C” vizsga feltételét.

Közben a repülőgépgyártás is fejlődött, Rubik Ernő vezetésével 1938-ban a gyár KFT-vé alakult Aero Ever Kft néven. Sorra jelentek meg a saját konstrukciójú gépek: Szittya, Vöcsök, Pilis, Cimbora, Kevély, Pinty, Móka, Futár, Kánya, Koma, Lepke.

Ebben az időben még gumiköteles indítási mód volt Magyarországon, azonban külföldön már jellemző volt a csőrléses indítás. 1938 júliusában 49 résztvevővel zajlott az első csőrlőoktatói tábor Esztergomban, melynek célja az volt, hogy az ország oktatóit megismertesse a csőrlőkezelés elméletével és gyakorlatával. Ezzel egyidőben itt rendezték az első vitorlázó-oktatóképző tanfolyamot 40 résztvevővel, ehhez 10 repülőgép állt rendelkezésre.

1939-ben a város képviselő-testülete bérbe adott nyilvános repülőtér céljára 68 hold területet Esztergom-táborral szemben.

Ez év áprilisában Sipka László 5 óra 2 perces időtartamú repüléssel felállította a Strázsa-hegy időtartam rekordját, melyet júliusban Lewin Richárd Vöcsökkel 6 óra 2 perccel megdöntött, egy nap múlva pedig Major Ferenc 6 óra 45 perc repüléssel adta át a múltnak ezt a rekordot.

1938-ban létrejött a Horthy Miklós Nemzeti Alap (HMNRA), melynek célja az ifjúság haderőn kívüli repülő képzése. Ehhez a repülő modellezés és a vitorlázórepülés szolgált alapul,  A HMNRA megrendelésére szállította az Aero Ever Kft a különböző típusú repülőgépeket az egyesületeknek. 1941-ben A HMNRA elnöke, Horthy István és helyettese Esztergomba látogattak, megtekintették a HMNRA költségén felépített hangárt, melléképületet és gyártóüzemet. Ekkor már megjelentek az első kétüléses Cimborák is.

Rendszeresek volt a cserkészrepülők országos táborozása, a Rubik-üzemben hagyománnyá váltak a műsoros juniálisok és a repülő-karácsonyok. 1942-ben ünnepelte az egyesület fennállásának 10. évfordulóját. A háború már éreztette hatását, 1944 decemberétől a repülős élet és a termelés is leállt.

A háború utáni újjáépítés nem volt könnyű feladat, nem csak a súlyos pusztulás, hanem politikai okok is akadályozták. A sportegyesületek alakítására, működésére és a meglévő sportegyesületek alapszabályainak átalakítására a Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium rendeletet adott ki. Ennek alapján új alapszabályt kellett készíteni, és azt a Minisztériumhoz 1945. december végéig jóváhagyásra felterjeszteni. 1945. decemberében megalakult az Esztergomi Sportrepülő Egyesület, a felterjesztést meg is tették, azonban a kérelmet a Minisztérium elutasította, mivel úgy ítélték meg, hogy az alapszabály a rendeletben előírt politikai és személyi feltételeknek nem felelt meg. Hosszú ideig tartó levelezés, kérelmezések után 1946 őszén újból megtartotta alakuló közgyűlését az Egyesület. A repülési tilalmat 1947-ben feloldották, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyezte a vitorlázó és motoros sportrepülést.

AZ egyesület elnöke dr. Rab Károly vármegyei főispán lett. A vezetőség körlevélben kérte a közigazgatási szervek vezetőit arra, hogy a sportrepülést anyagi és pénzbeli segítséggel támogassák. A támogatók között volt a Viscosa gyár, Esztergom város polgármestere, az MKP dorogi szervezete.

1947-ben megindult a repülőgépgyártás, az első gép a Pilis volt. A gyárat 1948-ban államosították., Sportárutermelő Nemzeti Vállalat néven.

Az oktatás a Cimbora típusú kétkormányos géppel kezdődött, majd az egykormányos Vöcsök típusú géppel folytatódott. A kiképzéssel járó kötelezettségek az 50-es években is kemények voltak. A kb 1200 méteres kötelet gyalogszerrel, kipörgő fával (ciplifa) húzták ki (ennek hagyományát a 80-as évek végén, amikor nagy létszámú növendék volt, felelevenítettük, persze csak egy-két kihúzás erejéig). A központi segítség és támogatás oly csekély volt, hogy sok esetben a növendékek adták össze a benzinre való pénzt, hogy a csőrlések megtörténhessenek.

Ebben az időszakban a repülőtér parancsnoka Pohner Lajos volt, oktatóként Schlett László, Marcali László, Tariska Ferenc és Székely Gyula tevékenykedett. A kiképzés során alkalmi ellenőrző repülésekre is sor került, a központból kiküldött Karsai Endre, Nagy Kornél, Hepper Antal oktatók felügyelete mellett.

Nyaranta két-háromhetes táborokat szerveztek.

1949 szeptemberében a Vodicska testvérek az általuk készített és Reménységnek nevezett gépükkel a táti dombról sikeres felszállást végeztek, amire felfigyeltek, és a két fiú jelentkezett az egyesülethez, és elsajátították a repülés alapismereteit.

1950. július 25-én Tariska Ferenc a Pilissel az Esztergom-Tótvárad útvonalon 343 km-t repült, és megszerezte az aranykoszorús jelvényt.

Az OMRE helyébe a Magyar Repülő Szövetség lépett, melynek feladatul szabták, hogy segítse, erősítse a Néphadsereget. Határozat alapján indult el az MRSZ tömegszervezetté fejlesztésének folyamata. A nyári táborokba az ország minden részéről érkeztek fiatalok.

1952. májusában női MRSZ tábort szerveztek Esztergomban, majd júniusban rendezték meg szerény gépállománnyal a IV. Nemzeti Szenior és Junior Vitorlázórepülő Versenyt.

A gyárban előtérbe került a teljesítmény-repülőgépek tervszerű továbbfejlesztése, az R-22 Futárból így született meg a Szuper Futár. Az 1958-ban bevezetett központi rendelkezés alapján (mely szerint a gyakorlati repülést egy tavaszi szemle előzte meg) a repülési idény általában áprilisban kezdődött, és októberig tartott. A következő év tavaszáig a növendékek elméleti oktatáson vettek részt, valamint a gépek és a starteszközök javításában segédkeztek. A középiskolásoknak egy hónapos nyári táborokat rendeztek. 1958 őszétől Szabó Miklós lett a repülőtér parancsnoka.

1959-től megszüntették a repülést Esztergomban, a tagság Kecskédre járt repülni. 1961-től a Tatabányai Repülő Klub esztergomi csoportjaként működtek, és így újra visszajöhettek Esztergomba.

Dózsa, PG

1962 őszén a gyár hangárteteje bedőlt, így a gyár áttelepült az egyesület épületeibe, újabb ingázás kezdődött Kecskédre. 1964-ben sikerült visszajönni. Ez évben megszüntették a Gödöllői Dózsa Repülő Klub repülőterét, így ők Esztergomba jöttek, az esztergomiak pedig kénytelenek voltak beolvadni. 1969-ben a központi szervek gazdasági okokból 12 repülőklubot és repülőteret önfenntartó anyagi működésre késztettek. Ekkor hozták létre a Pestvidéki Gépgyár (PG) Repülő Klubját.

Eddigre az esztergomi géppark elöregedett, nem állt rendelkezésre megfelelő támogató.

MHSZ KMRK (Komárom Megyei Repülő Klub)

1980-ban a Komárom Megyei MHSZ vette át az egyesületet, mely a Komárom Megyei Repülő Klub nevet kapta. Sikerült támogatóra lelni a Labor MIM vezetője személyében, így anyagilag is talpra állt az egyesület.

A klubnak 1981-től két szakosztálya volt, a vitorlázórepülő és a sárkányrepülő.

A klubvezetés munkájának köszönhetően 1987-ben a klub már 108 fővel, három szakosztállyal (vitorlázó-, motoros-, és sárkányrepülő) működött.

A repülőtér parancsnok Bán József volt. A vitorlázórepülő szakosztályban egy idősebb és egy fiatalabb oktatói gárda tevékenykedett (előbbiek közé tartozott többek között Auguszt Lajos, Bán József, György Lászlóné, Rimbauer Ottó, Jászapáthy Huba, utóbbiak Babinszki Mihály, Óvári Béla, Wéber Zsolt, Kraszlán Gábor, Fritz Béla)

1986-ban 124 üzemnapon 4691 felszállást, 1470 óra repülést hajtottak végre a vitorlázórepülők. Született 14 „B” vizsga, 11 „C” vizsga, 188 teljesítmény, 12 időtartam, 106 magasság és 70 távrepülés.

1987-ben a gyöngyösi hullámtáborban az alábbi szép eredmények születtek:

Jászapáthy Huba        5000m Befejezett arany

György Lászlóné         3000m Befejezett arany

Auguszt Lajos 3000m Befejezett arany

Óvári Béla                   5000m

Babinszki Mihály        3000m

Fritz Béla                    3000m

1987 őszén kb. 100 fiatal kezdte meg az elméleti tanfolyamot, majd tavasszal kb 40 fő a gyakorlati képzést 4 Góbéval.

Aero Club Esztergom

A 90-es évek elején a rendszerváltással és az MHSZ megszűnésével Aero Club Esztergom néven alakult újjá a repülőklub, tevékenységét önállóan, az MRSZ-től függetlenül végezte. Oktatói szervezetként és karbantartó szervezetként is működött és működik a mai napig, megmaradva az önállóság útján.

1995-ben sor került a repülőtér és a gyár privatizációjára, melyre konzorcium alakult a gyár dolgozói, az esztergomi Önkormányzat, az egyesület és a Tuning Air Kft részvételével. Ekkor került a klub tulajdonába a hangár és a klubépület, valamint az orosz épület.

Az egyesület alapjában semmiféle támogatásban nem részesült az évek során, egy rövid ideig azonban Koppel Tibor klubtagunknak köszönhetően a Suzuki gyártól kaptunk anyagi és dologi támogatást.

Az egyesület vezetősége az évek folyamán változott, a 90-es években Kraszlán Gábor, Ugrin József töltöttek be vezető pozíciót, majd a 2000-es évektől Antalics Tamás és Lekli Tamás irányították az egyesület működését.

Az elmúlt 30 évben rövid ideig ejtőernyős tevékenység is folyt, illetve két szezonban vendégül láthattunk német vitorlázórepülő klubot is. Felelevenítettük a 30-as évekbeli hagyományokat, néhány éven keresztül nálunk repültek a cserkészek.

2020. szeptember elejétől 2021. szeptember közepéig nem repülhettünk Esztergomban, így először Dunaújvárosba, majd Kecskédre ingáztunk. A nehézség ellenére sok tapasztalattal, jó eredményekkel, új barátságokkal, hosszútávú kapcsolatokkal gazdagodtunk, növendékeink is megtapasztalhatták, hogy el lehet szakadni a saját repülőterünktől, bárhol képesek iskolakört repülni.

A 90-es évektől napjainkig cserélődött a repülőgép állomány, technikai felszerelés. Néhány évvel ezelőtt az acél csörlőkötelet korszerű műanyag kötélre cseréltük.

Tagjaink a 70-es, 80-as évektől kezdve magyar és nemzetközi versenyeken is részt vettek. György Lászlóné (Muci néni), Jászapáthy Huba, Óvári Béla, Babinszki Mihály a 80-as években jártak magyar versenyekre.

Jászapáthy Huba Fair Play díjat kapott az 1984-es Budapest Bajnokságon, amikor is terepre szállás közben az elé kiszaladó gyerekeket védendően inkább gépsérülést okozott.